Halkra magyar. Elpukkantak a fogadkozások
kézigránátjai. Romba dőlt minden kamukorlát.
Most itt állunk a szabadságkarámban. És újra
árvák vagyunk. Már megszoktuk. Tulajdonképpen
folyton ebben voltunk. Megtanultunk szűrt
realizmuson élni. Rezervátum-merészen vágunk
át a pengedzsungelen, a seggmeleg nyelveken,
a soronlövőn. Mennyivel szebbnek látszik a világ
a négy megapixeles létszűrőn át. Időnként
behallatszik néhány kamutológus közszellentése.
Aztán már az se. Szóstroke. Szóval szabadság.
Várjuk a macerakúrát. Belőnénk magunknak
egy kis hangulatfokozó szódrogot. De tudjuk,
az is szósakk. Aztán már az se. Csak létmatt.