Szalajka maszkban
Illusztráció: A kolozsvári Házsongárdi temető
ideje van a kövek szétszórásának külön az erdőn túli éveké s a hegyekhez simuló részeké s bennem csak a csend marad Erdély mohos csendje s a Partium halk szeretete mondd kinek üzenhetnék hadatlelkem ha oly szakadt foszlányaiból mi maradt szőjek e még zászlót tenyérnyit ráhímezni kusza életvonalát minden sóhaját vagy kopjafára égnyit kapaszkodjon belé a szél itt és feszüljön a kristály vitorla pusztuljon ki szelét kifogta emlék kürtő mélyén ízzon a huta csűrjeim mind kifosztva halomban áll a hamuzsír arcomra kenem simuljon rá lelkem halotti maszkként legyen ír ha hála szegényen feledlekmondd kinek üzenhetnék hadat ha szalajka maszkom vak odúiból gyöngyöket fakaszt világtalan szilaj emlékek szédülten rajzanak nyissátok hát a kasokat fogjatok be minden szót a kifacsart földeken csak ez maradt és azok a szétszórt kövek láttátok már a halmok felett sorakozni neveit a múltnak porladnak a kérgesedő jeleken csak kopjafájuk van kétrét görnyedten s alant a hantok fájdalma némák a pihenő koponyák ismeritek őket a bölcs véneket tudták nevét a tájnak a végtelen határnak és tanítottak járni bejárni a vidéket a hátakat a bérceket és az erdőn túli részeket belakták a székeket szereket és szegeket örökségünk szétesett de megtanultam járni fanyar léptekkel hangtalan megtanultam járni és követem az árnyakat a szétmálló nyomokat morzsalékán fakasztok rügyeket ha kesergés kelyhébe mártott az irónom és értitek már ezt az érzést a ráncok árnyékát a felismerést meddig lesz ideje a jajgatásnak ha szökdelést sóvárog a láb szűk karámba szorult a gulya és cipeli hátán telek jeges havát meddig táplál még szekered ha dereka már csintalan kátyúba szorult fáradt kerekek megkövült küllőin az út sara vonuló évek az ég alatt keresik a régi fészket a füstölgő lármafát mint csóva seregek reménytelen és ha eljön ideje az összegyűjtésnek ki hordja majd egybe a köveket
2015.04.29.
- Lucskai Vincze alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges