Szerelem
Egy leheletnyi
érzés volt csak.
Éppen, hogy átsuhant rajtam.
A kertre nyíló égen
búcsúzott az éj,
mikor megérintett
s ment tovább.
Álom volt ez,
vagy valóság.
Nem tudom,
nem is kutatom.
Valaki szétbontott
darabokra,
parányivá tett,
mint az atom,
hogy őrizzem őt
s öleljem úgy,
mint a hontalanság.
Egy érzés volt csak,
egy leheletnyi,
vagy
elfojtott tűzvihar.
Ki tudja.
Soha ne kérdezd meg.
Fájna.
A pillanat
úgy is elillan,
mint a nincstelenek
boldog
boldogtalansága.
Az a jó, hogy itt vagy.
Lehunyja szemed
a csillagokat,
holdat tapasztasz
az ég homlokára,
hogy újra éj legyen.
Hallgatunk,
nem beszélünk róla.
Így lesz örök
a szerelem.
A kimondhatatlanságban.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges