Szerinted...közöd
( Flórának )
Haragra gyúl, ahogy meglát,
szeme villan, döf, leterít.
Fondorlat, cselvetés sem árt
neki, rajtam meg nem segít.
Hiába kérdezek bármit,
egyet hajt, szerinted...közöd...
A válasszal csínján bánik,
élő falakba ütközöm.
Lecsap rám, mint egy nagymenő,
kivénhedt bunyós a ringben,
mintha én lennék és nem ő
egy tízéves görög-isten,
ki a bölcsek kövét hordja,
mikor a lábamról levesz.
Megszédít bájos mosolya,
én magázom, ő meg tegez.
Ráhagyom, bár nincs rá okom.
Építsen tornyot, hegyeket,
várni fogom a várfokon,
felnőttként is e gyereket.
Tudom, jön majd, néz, üdvözöl,
s játsszuk tovább e szerepet
szó nélkül...szerinted...közöd.
Hát így szeret, s így szeretem.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges