valóság-vezette toll álom kezében
készül a rajz rügyezik napi létezésem
ám egyre több az emlék és kevesebb a tett
mégis
nyikorgó hintaszékes esték helyett
a hajókazán nyitott szikrákat üvöltő
szájához állok
és töltöm etetem az életemmel
amíg köldökzsinór-mólókról
végképp leválok