Síró szél a fa odvából
Moharuhában távozik.
Hó lepte táj,
Fagyos göröngyrögön,
Terhét most leteszi.
Millió áldatlan ölelésben
Csonttá fagyott a hála is,
Kívül szorult a lajtorjára,
Csodálkozása sem hamis.
Keblében kínzó a szeretet,
Szakadt rongy, fércelésre vár,
Imént keresni vágyódott még,
Mára jön felé a halál.