A tél virágai
Ítéletidő volt.
Február keze
az eget a földre húzta,
a tél vonyított, tombolt,
s dühös kutyaként
rázta jeges láncait.
Alig bírtam lépni a szélben.
Vagyok mennyország,
leszek az élet,
születtem porból,
s voltam az út.
A rózsa, a gerbera és a jácint
még mindig egymást ölelték
egy csokorban,
s a meleg szobából
ámulva nézték a hóvihart.
Ha lennél mennyország,
lennék egy angyal,
s te gyakran bezárnád
a szárnyaimat.
Háromszor hívtalak aznap,
ne menj ki a szélbe,
és te mind a háromszor
már kint vetted fel a mobilodat.
A tündérvirágok
- a rózsa, a gerbera s a jácint -
rád várnak,
nevetnek
- mint mindig -
és Istenhez küldik
az álmaikat.
Születtél porból
a mennyország szélén,
s ím Te vagy az élet,
és Te vagy az út.
Szanda, 2012. február 17.
- Pongrácz Ágnes alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges