Télvíz idején
Saját fotó
már a tavasz kölcsönéből élek,
csak úgy, mint a tegnapi bohémek,
ameddig tart, leszek, dáridózom ,
rágódni kár, túllépek a gondon.
késztetés nélkül kelek és fekszem,
kihívás a sors, utam, keresztem.
magamra tárok minden ablakot,
herdálom bőven, amit adhatok.
kedvet, barátot, hitet, szerelmet
begyűjtök, aztán szélnek eresztek;
mert új esélyre hiába vártam,
lüktetésem ott maradt a nyárban.
most lámpafényem hátán hegedül
a téli csend, s szürkén lelkemre ül;
közönnyel pulzál véremben az élet;
már a tavasz kölcsönéből élek…
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges