Tavasz, madártávlatból
Pókhálón összegyűlt
harmatcsepp a fűben
prizmaként csillantja,
szórja szét a fényt,
a naphoz fordulva
bimbózik a pitypang,
s néhány pillangóval
kérkedik a rét.
Az első fecske itt
cikázik az égen,
– hatalmas csarnokban
tévelygő madár –
kitartóan kutat
társat kihűlt fészken,
messzi tűnt hónapok
rég-várt tavaszán.
Az út halvány vonal
onnan odafentről,
szürke porszemfelhők
röppennek felé,
szélgerjesztett tánc ez,
véget sosem érő,
– nem tudhatjuk mikor
hullik semmivé.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges