A felleg mögül jött a fényjel,
és Péter házának keresztje,
nem inogva, csak megremegve,
de összevillámolt az éggel.
Az ember mindenfélét képzel,
de az a fénycsík leeresztve,
akár a végtelen gerezdje,
úgy forrt össze a nagy egésszel.
Kétezer tizenhármas tél volt,
rá sűrűlt Rómára az égbolt,
és lestük összekulcsolt kézzel,
ahogy a visszahúzott fényfolt,
ide hagyott egy szakadt névsort,
lezárva Benedek jelével.