Villámfényben
próbáltam tájat csókot
bogárkitin-fényt kifejezni
s betűnként öntve formába azt
mi vonz taszít süllyeszt és emel
vágyat mely vágy maradt örökre
teljesült reményt s árnyékát
mely sosem jön el
mennyi ügyetlen kísérlet melléfogás
kínja és öröme egyben a sorsom
s szerencsém-e vagy gyávaságom
hogy a szárnyakat kötő csomókat kioldom
nem tudom
és nem tudom meddig út az út
s egyáltalán megyek-e még
vagy képzelem csupán a szél-zenét
az arcomba csapó esőt
s mikor fölvillan a villám fénye
az ősi félelem enyém-e
és nem tudom megérte-e lenni
szétszórni futó vízre tenni
minden tulajdonom
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges