Hitte a zsenge, fénylő falevél,
A bolygó szél csak neki zenél…
Ághegyén ő merengve várta,
Szóljon már, szóljon a bűvös hárfa!
Jött a nyegle és halkan muzsikált,
A zsenge lélek itta bájdalát,
Míg a többi nevetve táncolt,
Ő a szél karjába vágyott,
Csak neki szóljon halkan a hárfa,
A betyár szél, csak őt ringassa!