ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Fogkő zománctalanítást vállalunk, minden mennyiségben. Uraknak dupla áron, hölgyeknek, csillagfényes éjszakákon félfizetéssel. Ne foglalkozzanak azzal, hogy ez nonszensz, nálunk a yessens rég elfogyott. Összement idők ránk járása csigázza fel, az általános és relatív időszűkület széllel bélelt fogalmát. Fogkőszifonok befonásával, a jellegtelen, akvarellpancs ezermesteregerek, hegycsúcsok fölé emelkedett, vigyorgó napunk fejvadászai.

Egy eldugott erdei út mellett élt Embergyűlölő Kopasz-tök. Még tavasszal fogant testvéreivel, midőn néhány embercsemete tökmagrágás közben pár magot elszórt. Igen intelligens tök volt, a testvéreinél sokkal okosabb. Figyelembe véve, hogy a tök IQ az emberi IQ sok milliomod billiomodja, az övé ennek duplája volt. Akkor gyűlölte meg az embereket, mikor Brogot, Berget és Döblecet elpusztították.

A krumplisaláta-faló ló, aki nevével ellentétben nem egy faló volt, csendesen állt a sztyeppe közepén. Zsenge csikó kora óta, mikor először vette észre a vándorló krumplisaláta-karavánt, nem evett füvet. Juszt sem legelt, ragadozó lett. Állt a köves, sziklás, borókafenyős helyen, és várt.

– Hahó! Megjöttünk! Innen hívtak mentőt? Hahó! Merre lehet a beteg? Józsi, nézz már körül a lakásban, még jó, hogy nyitva hagyták az ajtót.
– Doki, gyere már, itt fekszik egy krapek a földön, és össze-vissza hápog. Lehet, hogy beszívott.
– Szép, jó estét uram, keljen már fel! Maga hívott mentőt? Ne mókázzon már! Olyan, mint egy ponty, ahogy így nyitott szájjal kapkodja a levegőt. Hahó, jóember, be van rúgva? Gyere már Józsi, szagold meg!
– Dokikám, ez nem bűzlik az alkoholtól egy cseppet sem.