Az ólomszürke felhő fölénk
telepedett -a zápor pillanatok
alatt érkezett.
Fedél alá siettek az emberek
nézték az esőt; élvezték
a néhány perces pihenőt!
Időben szeressenek, játszani
engedjenek -engedd tanítani
magadat
végül, te húzhatod a vonalat.
Békésen szedtem a lábam
- dél felé járt, kényeztetett
az őszi nap; a kolostor csendje,
a levegő tisztasága - szinte
visszavarázsolt gondtalan
fiatalnak!
hasadt hajnal
semmi fennkölt
rímbe szedni
minek? - de locsolni
illik
- Fiú! - hallottam rólad,...............
........nem kertelek; hazugságból
szőtt háló alján ücsörögsz! - persze
képletesen
Mikor a kanóc hátán kialszik a fény,
ne a szellőtől kérd számon
Isten akaratát se firtasd, amiért
szellemi örömöt ma máshol oszt
Korán mentél el - halálhíred
széllel érkezett; betegség vitt el
tán irigységed kerekedett fölül
- sajnáltad a világtól szerteágazó
tudásod?
szeretem a szelet
nem a viharosat!
a levegő-mozgatót
a varázslót
ahogy fáradhatatlanul
táncolni tanít levelet, gallyat
a szomorún simítót
a feleslegesen lelkesedőt
hűssel
arcul csapót
Írhatnának felnőttek tanmeséket,
ha a gyereksereg éhségét
a tudás csillapítaná, szakmám okán
hajolhatnék kamasz fülekhez- míves szavakkal
hirdetni szépet
- nem jutnék tovább az igyekezetnél
Te sem járnál jobban írott szavaiddal
mindketten magunkra maradnánk,
hamarosan