Azon az éjszakán közel engedtél magadhoz; alagútjaidban járhattam
órákig melletted maradhattam; felnézhettem Rád! Lassan egy éve történt
mennyire eleven mégis. Hatalmas élmény volt:
forgácsok, az értelemé: miből, ha engednék
épülhetne város; álmos asszony
fejhetne tehenet; labda után futhatna gyerek
indulhatna egy villamos... Mindet felsorolni rest,
ki körmöl - most!
:::[- Kisfiam, tegnap már tudtad!]::::::::
Az "élők útján" - mégegyszer
szeretnél-e járni, ha nem
csinálhatnál másodszor
semmit másként? - fordult felém
és kérdezte halkan, egy mellém
telepedett... Idegen
Kócos kis kontár
belefulladva a nap kényszerébe
(mit annyian cipelnek
nevetve)...
Fogsága fölé,
most
pók szövi ragacsos hálóját
C. ígéretére, már nem is emlékszem
E. szép szava aranyat ért!
(nem üzent rég)
ritkán nevetnek
már- , csak
szóval-szeretnek
Mindegy, mit cselekedtél
azt állítják rosszkor- és most bánod
- Látom!
Botlanék én szóba
régóta várok
egy kimozdítóra
Magányom fukar
nem szól vissza
Lendületem kinevet,
ladikjára a beletörődés
- mégsem vesz