párhuzamos akad
elég. Végtelenben
találkozik mind
- Húzod? - én is húzom:
nemsokára lógatjuk lábunk
"a végtelen peremén"!
a visszautasítás kapkodóvá tette
hirtelenné
az ismeretlen érzés magával vitte
lelkét kicsavarta
boldogtalanná tette
mindezt a lépcsővel nem közölte
Ősszel a természet elvesztegeti
kincseit; tarka seprűvel terelget elénk
még jó időt, de a telet csak a mieink
az örökzöldek várhatják gondtalanul
- okoskodott a "Meglett-lucfenyő".
az ember fél, mert gyenge,
mert érző. Menekül az írott szótól,
a bizonyosságtól,
lelke didereg teste
feszülő burkában
Milyen régóta kérleltek
- tartanék tán veletek!
Olykor megesett, hogy
néhány sor - akár egy valódi
versnél... meg is született.
(Mégsem figyelt rám senki.)
ANYÁM KEZE
milyen lágyan tudtak Anyám kezei
gyermekként ölelni - férfit kényeztetni
(súgja képzeletem
- hisz erről soha nem vallattam)
nélkülük nem
találom a helyem
- mióta köztünk
barátságnál több van
a szó a dal, gyakran
velem tart
Beszéltem vele!
- Mióta meglátott
csak RÁD GONDOL
olykor túlteng bennünk
a világ, szavakat gyömöszölünk
csikorgó rímbe