(saját fotó)
Mint a lassú, göndör futam
a zongorán ráterül a
mahagóni fényű
egykor voltra, s mára
távozó illat vagy
útmentén réveteg,
Holdba kanyargó
hullámok hátán, soha
vissza nem térő
harmatfény emléke
és én alagútban dübörgő disszonáns hiány leszek,
maroknyi létem
magamra csukott báltermek fényeivel
némán eldúdolt,
ki nem nyitott kották unalmával
lassan halványuló
gyertyák hűlni készülő viaszával arcomon.
Megjegyzés: ez egy glosszavers, M. Anita alkotótársam "Áttűnés" c. versére.