Úgy hiszem, hamarosan meghalok.
Mindig csak egy kicsit és nem nagyon
bánom végül is, hiszen ha ez a sorsom,
ellene tenni mit lehet? Italba fojtom
gyermekbánat könnyeim és messze
vesznek zavaros gondolatok ebben
a zavaros világban. Már feledem
a tegnapi szavakat a köd belülről feszíti szerepem
és a szemek mögött koplal az értelem.
Már nem fékezem.