Csak hajtja
Valahol elveszett
talán két slukk között
talán valamelyik rég
összeroskadt bárban
két korty között.
Talán abban a piszkos
moziban (Éva) macskakő
öreg villamos kopott utcák
lehangolt ritmikusan haldokló fák
kétütemű pokol háromszemű ablakok.
Esetleg megbotlott és
lezuhant az aluljáróban
bitument törölt a hajába
szája felrepedt mintha
igazán létezne pedig csak belül.
Ott igen a csontok között
valami a szív helyén csobog
nem beszél nem gesztikulál
csak hajtja a vágyat kifelé
a bőrig a tarkótól az ujjbegyekig.
Elmúló idők szerettem őket
félig lehúzott vonatablakban
távolodó városok és megérkező
esők között áll az élet
egy szusszanásnyit aztán tovább.
________________________________
Megnyugtat a tél
lázas leszek a tavasztól
a nyártól félek
az ősz mosolyog bennem.
2018.05.15.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges