Kitépett ajtók, felrepedő padlók
megálló idők, szabdalt nappalok
elfelejtett kávék, keserű barnái
már nem éjszaka, nem nappal
szem lehuny, majd kitár
egy villanás csupán.
A szobában ott a csend. Egy hanyag ajtó csattanásából született, valahol a földszinten.
Nyomtalan hajók tűnnek el
ahogy holdfényben
Csak a bársony estre várok
takarja be arcod helyét a vállamon
hozzon hűs vihart dübörgőt
És eső esett.
szűk utcák hallgatták lépteit
cseppektől foltos ablakokban