Lényegtelen ez a csend
amiben elnyúlik most a város
valahogy lejjebb úsznak a dolgok
valahogy átalakulva a fények
esthátán vágylebeg percek délfelé.
Most mégis fénytelen dolgok
állnak a szem tükrében
szürkén fehéren elmosódva
alaktalanná folyva szinte szét
valami félig érzék félig emlék koktél.
Kölcsön kapott kabát
Csak a föld ahol léptek
Szóródnak poros járdák
Hátán és néha esők
Jönnek a kesztyűt húzó égből.
1
Köd vagyok
Erdők csendje a lepedőm
Fogyó hold a takaróm
Szeretőm az éj
Nincs semmi
Semmi más…
Hideg kis nappalok
hatalmasra nőtt éjek
váltakoznak kívül belül
ahogy az álmok a szemhéjon
át a húsba vájják magukat
betonházak közt rejtőző idő
ül a nyakamon méreggel
keveri át ráncos véremet..
Szóval ha hallanád néha
a kikötőt ahogy tengerre vált
a folyó a bőr alatt és remegő
vitorlákkal rajzolja búsra
vágyaimmal az ég alját.
Már a mozdulatlanságtól
cseppfolyós falakra írva
találkozom csak veled
kibélelt testtel neki az éjnek
mintha sosem jönne hajnal.
Aztán ha láttad volna
Ahogy lángoló léptekkel
Égett hús szagúan ( brrr..)
Menekült a test a hirtelen
Rátörő vágyak elől
Feladva mindent
Mi földhöz köti…
Senki sem látta ahogy
Földet érsz az álmok
Hátáról az unalom tetején
Hullámzó dombokra
Épp a kertek mögött.