northman alkotásai
És halkan hajnallá vált át…
Ott bolyong a hús között
csontok dobolnak ferdén éles kanyar
kéj sikít a bőrben lehajló lámpák
megragad két lélegzet között
kivégez felhasít és mégis akarom.
És aztán csak délre
Mentőben meghalva mentőövet fon
jajj ez az éjszaka itt a torkomra száradt
most mitől lesz boldog hús vitorla vászon
EPYLEPS
Nézd mit tettél
Önmagam lövészárkaiban hason
csúszva mint mindig ha rettegés
folyik át a torkon hidegre rántja a vállat
a gerinc az altest felé tolul és semmitől
nem riadó fény tapos át a pupillákon jéggel.
Válaszok ülnek a bőrödön
Aztán szürkülő beton felhőkön jött
Télre szorított vitorlák a kezében
És lehúzta mind a fényeket az ablakom előtt
Elmosta esővel az út mellett hagyott gyűrött szavaim
kivájta szememből a lassan merülő tájat.
Ajtók kilincs nélkül
Most a pohár széléről lehulló
utolsó percek ölik az éjfélt
messze az álom messze a reggel
kilép a tv-ből szájon csókol
és nem látom soha többé.
Fullánk vagy kikötő
Aztán ott volt mélyen
bent a hajnali villogásban
a bőre alatt folyosók nyílnak
gyenge lámpák szemetelnek
rőt fényt és lépteim sava csontját gyújtja fel.
Mondd hogy itt jártál
Hátam mögött esőket ébresztenek az erdők
kikopott párnáim szélén vágy és álom
hempereg kifosztva lélegzetem
minden aranyát és megemelve
a betonból épült város hangjait nevemet suttogják.
Megragad /álmosan és éberen/
Lényegtelen ez a csend
amiben elnyúlik most a város
valahogy lejjebb úsznak a dolgok
valahogy átalakulva a fények
esthátán vágylebeg percek délfelé.
Ahol téged kellene látnom
Most mégis fénytelen dolgok
állnak a szem tükrében
szürkén fehéren elmosódva
alaktalanná folyva szinte szét
valami félig érzék félig emlék koktél.
