1
Köd vagyok
Erdők csendje a lepedőm
Fogyó hold a takaróm
Szeretőm az éj
Nincs semmi
Semmi más…
Homlokomon szerelem sántít
Karjaim maradék lombok
Köré fűzöm jég a csontokon
Szarvasok nyomai
Évgyűrűk között fénylenek
Semmi más…
Hegy mögötti réteken
Rejtőzöm el nappal
Vándormadarak bánata
A táplálék tavaszig
Lassú hóesésre várok
Semmi más...
2
Ha mégis úgy ébrednél
Hogy nem hallod a hangom
Várnál rám ölelésre bontott
Vitorlával hogy feszülő vágy
Szeleként rohanjak újra?
A csábítóan szürke nappalok
És a rothadó avarban fekvő
Egyre halkabb éjszakák között
Kereslek magamban (óránként kétszer)
Napfoltok a szíven.
Már nem tesz boldoggá a bánat
Nem mosolyogtat a kín
A folyóba fulladó telefon
Utolsó hangjai a nevedet ejtik
Csak ezt hallgatom.
3
Hajnali buszok közt
Sorvadó végtagok kaparják
A bitument kopogó falak
Rendíthetetlen járdák
A vágy lassuló vonatok sóhaja.
Szerelmem a szív párnái
Mind vetetlen ágyakon
Ölelik bőröd sikító selymét
Körmök tépnek lepedő
Egekbe felettünk
Ott ül az álom a szemhéjadon
A bárból lapáttal szórják kifelé
Az alvajáró szerencsétlen szíveket
Lassan reggel még lámpák és sötét
Hajnalt őriz ágyékod keletre tőlem.
2011-11-25