A fehérhajú asszony
Fehérhajú asszony vigyázta éjem.
Hajlott háttal csücsült álmaim felett.
Fogatlan szája mosolyogva görbült,
amíg kendőjébe kék ringlót szedett.
Nem nézett rám, mint’ ott se lettem volna.
Magában dúdolta ó idők dalát.
Én, ki addig féltem, ott megnyugodva
öleltem magamhoz az elaggott halált.
2012. július 4.
szerda 21:12
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges