...
Szédít a nagy öreg fa, elviszi álmom,
Rég köddel van már takarva a felhő,
Felvágott halomban a régi világom,
Már hó alatt ág, s fent a téli erdő,
Mégis hullik ezer faág, csupa új szár,
Még nem hevíti az egész ligetet,
De íve fölé a nap sző egyedül már
Csak életet, ráterül és elfeled.
*
*
*
*
(Ez egy kis játék kipreparált versekkel. Nem glossza, hanem klasszikus versek magánhangzóit megtartva; új ruhába öltöztetem azokat.)