Akik többé nem érintik kezem
és soha többé nem suttogják azt
a nevet, melyet rám aggattak valamikor.
Hol van már az a kor?
Körbeölelte sok szomorú fűz,
ellepte föld, befedte hó,
felélte tűz
és csak én a hervadtan viruló,
az úton felétek rohanó
őrzöm még, mint gyermek az
első ölelés emlékét.