Azt mondta egyszer Valaki: nem ír verset, mert nem szeret
lélek-pőrén... akkor ott, milyen igaza volt.
Gondolkodom, lehetne mégis kicsit jól öltözötten beszélni
arról, mi lenne, ha - átlépve árnyakon - visszamennék oda,
ahol kezdődött minden szép az életemben...
Kiesnének értelmetlen évek, s ide állnék úgy rég-voltan eléd.
Szótlan tűnődnél, vajon kis is vagyok - merre megyek,
s honnan jöttem abban a napsütésben...