A mostnak szaga van. Izzadt trikó átsejlése
a tejfölöstészta fanyar gőze mögül. Szabad szag.
Semmi másnapos, rúzsos szájlibbenet, melyre ívet
vet a tegnapi cabernet sauvignon. Tavasz van.
Vérző ösz, haldokló indiánnyár. S mégis... tavasz van.
Már nem félek. A kötés lebomlott magától, s a fény mint olyan,
látni engedte, amit mindig is tudtam. Lesznek, kik elárulnak majd.
Késeket vágnak belém, csikket nyomnak el rajtam,
gőgösen kacagnak felém krokodil könnyeik mögül.
Mosolygok önbizalmuk hulladékdombjain. Ingoványra
épült fényes felhőkarcolók. Nekem csak egy padom van,
de az réges rég. Mikor ti még a tükröt játéknak használtátok.