azt mondják felkel a Nap
de nem hiszem
tört fénysugarak hevernek szanaszét
torz tükröt tartanak
valami megnevezhetetlen egyszervolt elé
alvadt lávában nyomaink
megmérik körbevágják
aztán déjá vu-érzés a tömött kiállító teremben
ne szoríts így kérlek