A parton
Álmomban a Duna partján álltam.
Seregnyi csillag sikoltott felém.
Ottan voltam köztük én is: fáztam.
Egy puskatus fiamat lökte épp elém.
Nem volt szemében semmi emberi.
Talán szeme sem volt - néma üreg
’mely már nem tükrözte tetteit.
Nem volt semmi sem benne. Lélek sem üveg.
Fekete halmokba hányt csillagok
és félrekoptatott sarkú cipők.
Egyszer ott , másszor meg itt vagyok,
hol leszegi fejét a megvénhedt idő.
Elhaló Himnuszt fed el ős robaj:
Megbékélés nélküli félszegek
szakadása. Csontig lenyelt sóhaj
a jég-kriptának immár hálaimát rebeg.
Kezemben a Tétovaság izzad.
Ereimben fekete olaj lángol.
Asszonyom lelkében népe tikkad,
míg a Halál mindent feketére mázol.
_________________-
2012. június 25.
hétfő 7:43
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges