Napfelkeltében suttogott remény
hajnalra hajtod le
megkeményedett szíved
felégetett ifjúságod most
- annyi év után -
megidézed újra
sarjadó levél simogatja álmod
életre hív egy régi illat
ahogy tenyerében vizsgáltál jövőt
tudod hová vitt az út
melletted ébred fel mindjárt
akár egy régi hajnalon
madárdal mesél holnapot
újrakezdéshez erő kell
új hit a tegnap elfogyott helyett
feloldozás azért,
mi sokszor elveszett
napsugár mossa le az ég ráncait
a borús tegnap hosszú percei
eltűnnek, mint a bántó hazugság
nyugodj meg:
tavasz van...
kint is, benned is, bennem is.
2002. március 4.