Régmúlt nekem a tegnapi perc,
avitt a szó is, mit érted szóltam.
Fejem felett korhadó kereszt,
álságos a dal, hamis minden szólam.
Csak itt valahol mélyen a bűnök
kútjában, csendül még igaz dallam,
de nincs már szem mivel lássam,
- ahogy csobban - nincs már fül mivel halljam.
Márványokon koppan a tegnap,
emléke vagyok a tavalyi nyárnak.
Megsárgult levelek rezzennek
csendben, ringatódzó nyoszolyámra.