Herkules szemében tenger dobog
partokat falok fel éjjelenként
bitumenre fojtott reflektorok
égnek sebekként a hajnali égen
a város összerándul sietve mozdulatlan.
Tengerre szállsz és éneklő léptekkel
mezítláb a fűben lopakodsz míg
én tehervonatokat húzok magammal
hullámok zúgását teríted fáradt testemre
csak aludni hagyj mert hajnalig semmi sem fáj.
Herkules testéből vízcsapok fröcskölnek
felfelé mintha esőátkot szórnának
a kihunyó szomjazókra megöl vagy megáll
már senki sem tudja csak papírarcokon
taposó betűk foglyai ennyi az élet.
2015-03-13