Ősz járt, jött a hajnal
gyötrő fájdalommal,
vérvörös kín csurgott minden ház falán.
Sírtak ifjak, vének,
házuk dőlt, semmivé lett.
Fohászuk elszállt, elvitte bőszen az ár.
Dermedt ajkak kértek;
Isten segíts meg, kérlek!
Óvd meg a gyermek lelkét, ki bűnbe veszett!
Hol van, ki ellenük vétett,
mért kell szenvedni vétket,
mért csak a pénz kell? A zsarnok sosem tanul.
Csönd lett, égbolt vérzett.
Sorsuk semmivé lett.
A vörös iszap a párnájuk, s a végzetük.
Így veszett semmibe egy nap' az életük...