Vörös hajnalok egy sugárszemét
Láttam halványan, majdnem pirkadat volt -
Kelni készült és új mennyei szép
Arcán pár felhő mély árkokat rajzolt;
Még lomhán tűrte, hogy sugarait
Lopja az a párás nyári kora fény,
Égnek emelte tüzét, s karjait,
Mit óvott az éj sötétje rejtekén.
Tűzpálcájával fordult, zenitjén
Táncolt és égett az égi tündöklés,
Míg csillagporát csak szórta felém,
Lépteim árnyék múltja az ölelés,
Rossz álarc volt, bár fénye a remény;
Vén Napom csókol, pásztája újra vés.