Bige Szabolcs Csaba alkotásai
Mit keresel itt?
A négy polgárit* elvégezve Vera beállt a pult mögé nagybátya, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Az nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem.
„A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni a vevő bizalmát” – mondogatta gyakran –, „milliméterre pontosnak kell lenni, és pontosnak! Nem mehet félre a vágás, mert akkor mérheted újra. Tudomány, sőt művészet a jó kereskedő munkája.”
Készül a hóember
Karácsony hetében jártunk, és a népi előrejelzés igazolására – mármint hogy ha Katalin locsog, Karácsony kopog – az előző napi havazás után, fagyosak voltak a reggelek, s a hó is szépen megmaradt a gyerekek nagy örömére.
Ilona, Ilona
Néztem, ahogy ment a behavazott úton, meggörnyedt háttal, reménytelenül. Papucsba bújtatott lábai alatt nem ropogott a hó…
Ismertem jól Ilonát.
Nem egy sikeres élet jutott neki osztályrészül. Nem, sikerei nem voltak. Öt gyereke igen és egy beteges, rokkantnyugdíjas férje.
A szociális juttatásokból éltek elég szűkösen.
Sokszor megfordultam a házukban, de mindig tisztaság uralkodott mindenütt, s ezért becsültem. Másért már nem nagyon.
