Egyszer volt. Hol nem volt. Ahol az Üveghegyről az embereknek az üvegvisszaváltó jut az eszükbe, az Óperenciás tengerről nem is hallottak még, s ahol a kurtafarkú malac sem túr csupán a maga kedvére, elvégre bolond az, aki ingyen dolgozik.
Szóval itt, Félszárnyfalván élt, él a Gereben család.
Lépések…
Érintések, vágyak, hazugságok, igazságok, talán magad sem tudod, hogy vajon valós e az, amire vágysz, amit kívánsz, amit magadénak akarsz tudni.
Lépegetsz… teszed kecses piros cipőbe bújtatott lábaid előre, majd újra, egyiket a másik után… léped, taposod az utad, gázolsz sárban, harmatos réten, csillagfényes éjszakában, verőfényes napsütésben. Rácsodálkozol a holdra, nézed tányérját meséket beleálmodva, s fejtenéd meg titkát. Titkod. Belevisít az éjszakába egy madár, ébresztve fel magát, s magad, s nyugalmat parancsolva vagy éppen éberséget…
- Vétkeztem atyám, oldozzon fel! - szól egy rekedtes hang a rács túloldaláról.
- Kezdd el fiam! - mondta a pap, aki egyből elkönyvelte, ez is sok filmet nézhetett, ha így kezd gyónni,
- hiszen ennek semmi köze a valós gyónáskezdéshez-, de mit számít a formaság, a lényeg a szándék. Semmi szükség versbe szedetten előimádkozni, nyugodtan mondhatja szabadon is - gondolta - és figyelt.
- Atyám, vétkeztem, oldozzon fel!
...Ezeken Sztálin elvtárs volt látható, amint éppen elmélyülten Leninnel beszélget,...
Mose Bábel szerette a mézes vodkát. Főleg az akácmézest. Bajtársai elnézték neki, hiszen nemrég kapott fejlövést. A vörös csillagos türkmén harcosok is hibbantnak tartották, mert hiszen Allah előtt, még mézzel is tréfli volt az alkohol; a hasis mégiscsak jobb – vélték. Ez annyira kézenfekvő, minthogy Mekka a szentváros, és nem Moszkva.
Anyu! A papa már megint szobrot akar csinálni...
- Ez a munkája, ebből élünk, tudod jól gyermekem.
- Nagyon félek!
- Én is fiam. Tudom, hogy megint baj lesz...
- Agyba-főbe ver minket a papa, mint szokott?
- Évek óta nem tud alkotni, csak ha a sárga földig leissza magát, ezt már megszoktam... megszoktuk. Azt vagyok képtelen megszokni, amit te sem, gyermekem.
A szeme fogta meg, az első pillanatban. A szép barna, szelíd őzikeszemek. Tetszett az is, hogy nem viselt sminket. Húsz deka felvágottat kért, s míg elvette és a lány kezébe számolta a pénzt, az végig mosolygott rá. Kissé kellemetlenül feszengett festékes munkásoveralljában, s gyorsan elköszönve igyekezett az ajtón kifelé. Másnap a lány szólította meg, míg szeletelte a felvágottat.
- A környéken dolgoznak? – mosolygott közben kedvesen, míg rápillantott.
- Igen. Az iskola felújításán. Könnyebb ilyenkor, a szünet idején – fizetett a reggeliért.