ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ha nem csak civilek lettek volna a település főterén, mindkét oldalon egymással farkasszemet nézve – bőszen gőzölgő vérszagot gerjesztve szavaikkal a levegőbe -, váltig azt hihettük volna, hogy két, évszázadokkal korábbi hadsereg katonái készülnek csatába egymás ellen. Semmilyen mérőműszerrel nem lehetett volna pontos előrejelzést adni a következő pillanatokról. A feszültség egyre fokozódott.

„Kérem minden kedves barátomat, aki úgy gondolja, jelenjen meg kisebb fogadóbizottság létrehozására”. Új jövevény érkezik, suhant végig az gondolatüzenet a cseppet sem szokványos helyen. Ez volt az a hely, ahová előbb-utóbb mindenki - függetlenül az akaratától -, el fog jutni. Némelyek elbaltázzák, de a többség nem.

Embermilliókat döbbentett meg a kegyetlenül valóságszerű, rövid televíziós hír, amelynek értelmében a kómába esés gyorsasági világrekordere kómába esett. Sportszeretők, szurkolók vagy csak egyszerű, igaz emberek kétségbeesetten, döbbenettől lesújtva, imára kulcsolt kézzel fohászkodtak a hatalmas egyéniség gyógyulásáért.

Monitor mesék…. Szirének éneke I. Avagy „Hej, ribancok, ribancok”….felnőtt regék és mondák…”Ezek vagyunk?” kategóriában

Debreczen, 14. augusti 2010.

Hálá Istennek, ideérkezém tegnap, noha a messzeségből indulám ki. Restségem nem tevém le, kedv szerént jóüzün írtam vón kédnek, de napom sebesebben repült vala a fecskénél és igen nagy forróságom akadálya elvétetett ugyan oly nagy záporeső lévén, hogy a víz egészen elboríta az utat. Haza pedig nem a levegőégen jövék, be is hunntam a szemem egynehányszor, úgy háborgott az ég. Csak a’ jó, hogy Noé bárkája esmént nem jövendett el, s e reménség igen szükséges is az embernek.

A szépség hazug varázslat.

Füstölt a bíró feje a dühtől, kalapácsával teljes erőből püfölte az asztalt.

- Ügyvéd úr, haladéktalanul jelenjen meg az irodámban! A tárgyalást rövid időre felfüggesztem.

Felszökött, mint akit kilőttek a székből, és mérgétől ruganyos léptekkel elindult kifelé. Az ügyvéd követte az irodába.

- Hallgatom, bíró úr.

Krajova ronda-szép város! Ez csak első hallásra tűnik egetverő ellentétnek, de nem az. Valamikor, a 80-as évek elején, kiküldetésemben először láttam szutykos pályaudvaron, lépcsőn alvó embertömeget, akik a napfelkelte után megjelent, "hivatásos" cipőpucolókkal takarítatták, vikszoltatták cipőiket.