ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

…a Rózsa Ferenc utca végig sárga keramittal volt burkolva, ami gyönyörű volt, épp csak a hó lehulltával nem lehetett átkelni rajt’. És cangázni sem volt épp egyszerű azon.
És még lovaskocsik jártak be a Körútról a Wesselényi utcába, de már igen korszerűen fölszerelt lovakkal: hasuk alatt batyu volt, hogy ne izéljenek a Wesselényi utca kövezetére, a bazaltkockákra, és cangázni a bazaltburkolaton se volt egyszerű éppen.
Hú!
Az, hogy szétrázta a zrityódat…

- áltörténelmi tanulmány az emberiség zivataros századaiból -

Az emberiség története lényegében konfliktusok története, melyeket olykor sikerült, máskor nem sikerült maradéktalanul feloldani. Többnyire nem sikerült, s a konfliktus magva a történelem termőföldjében tovább csírázott, és szépségesen szökkent szárba legközelebb.
A teljesség igénye nélkül: a legeslegelső konfliktusok még a történelem előtti időkben zajlottak le, és viszonylag tisztességes okokra voltak visszavezethetőek.

Ez a nap arról nevezetes, hogy 1927-ben elhozta számunkra Gabriel García Márquezt, a jelenleg is élő írók legnagyobbikát.

A hetvenes évek második felében járhattunk, amikor különös érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem, hogy kicsit elegem van az európai meg az észak-amerikai regényirodalomból, úgy éreztem, ugyanazt a csontot csócsálják már egy ideje, ugyanabban a késő-realista, posztmodern stílusban, hát keresni kezdtem valamit, valami újat, frisset.

- semmi sem mai; emlék csupán -

Két nappal az ötvenhetedik születésnapja után kezdődött.
A születésnapról amúgy joggal állapította meg, hogy a legsavanyúbb ízű volt egész életében, pedig volt néhány szomorú születésnapja, mióta tizennyolc éve egyedül maradt, és élt egy kicsiny, bérelt lakásban.
Kutya és macska nélkül.
Egyedül.

Ebben a házban
- fölépülése óta -
egyetlen híres ember
sem született,
és nem élt!

1817-ben ezen a napon született Arany János.

Vojtina ars poetikája
(részletek)
"Tele vagyok, dallal vagyok tele,
Nem, mint virággal a rét kebele,
Nem mint sugárral, csillaggal az ég:
De tartalmával a "poshadt fazék,"
Vagy mint csatorna, földalatti árok,
Amelybe nem csupán harmat szivárog. -
Tele vagyok. Nincs tűrni mód tovább:
Feszít a kóranyag, a zagyva táp.

Bűneiről nem szívesen beszél az ember; ki szeret alsógatyában mutatkozni dísz-szmokingos, estélyi ruhás társaságban?
Hacsak…
Hacsak nem kiírni-üvölteni akar épp magából egy több, mint húsz éve nyomasztó emléket. Hacsak nem tanulságnak szánja ifjabb embereknek.
Ilyen esetben indokolt a lelki-gatyára vetkezés: vetkezem tehát.

- egészen igaz történet a művészet hatalmáról -

Minden idők – szerintem -legszebb, legjobb filmjét, Fellini La stradáját 1954-ben mutatták be, és – csak emlékeztetőül – a főszerepet, az enyhén értelmi fogyatékos lányt, Gelsominát, Giulietta Masina – akkor már Fellini felesége – alakította. Sietve teszem hozzá: zseniálisan.
Körülbelül egy évvel a bemutató után történt, amiről mesélni szeretnék.

Uram!
Szeretnélek színről-színre látni!
Hallod?
Ne fordíts hátat nekem!
Nem mintha nem látnám fényed,
és - így vagy úgy - ne hinném létezésed,
de szavam van Hozzád: ha megengeded.
(Vagy kérdésem, ha így jobban tetszik
Neked.)