ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Kamillának, Jankának; más Gyermekeknek is -

Kerekdombi Nyuszikának
ma van a szülinapja.
Mondják, eljő majd a Farkas,
és tortát sütött a Róka.
És mesélik Erdőszerte,
hogy ott lesz a vén Medve,
bár egész nap fájt a feje,
brummogós ezért a kedve.

…legyen egy vándortörténet!
Vándortörténet, mert a Pancsatantrában kezdte pályafutását, aztán Apulleiushoz költözött, majd Chaucerhöz, végül a drága Boccacciotól jutott hozzám
A címe?
Legyen a címe:
A dézsahordó, az asszony, a szeretője meg a butatök férj

Hej, különös, különös tizennyolcadik század, mely oly távol, és oly közel tudsz lenni szívemhez!
Mondjuk és nevezzük - mondom és nevezem magam is - a fölvilágosodás századának, mely fölvilágosodás fölöttébb nem tetszik nekem. Hogyan tetszene, mikor egyebet sem tett, mint lezárta felemelkedésünk útját az Egek felé, és ránk nyitotta a mélységi szörnyűségek ajtaját. Talajt bontott lábunk alatt.

„Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni. És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt. Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.”

*** *** ***

Másutt szendergő kedveséhez

A kedvesem ma éjjel
más tájon szendereg.
Nem mondom, hogy nem fáj,
de így is jó legyen!
Adj néki szerelmes
álmokat, Éj!

Ó, mennyire féltek, hogy szorongtak hétszer hét napon át. Szorongtak képletesen szólva lélekben, és valóságosan szólva testileg is.
Mert egy jeruzsálemi háznak a felső szobájában lett búvóhelyük nekik, ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab - az Alfeus fia - és Simon, a zelóta, meg Júdás, a Jakabnak fia.

„Ne haragudj! Nem tudok táncolni.” –
mondom a kedves leánynak, ki hív
(magam sem értem, miért épp engem)
táncolni.
Valamikor tán tudtam tvisztelni,
de hol az a zenekar, mely azt játszik?
(A Balaton tán még olykor, de egy
ideje Víg Mihály sem erőlködik.)
„Kár!” – szól a lány, ki lányom lehetne
(esetleg unokám). „Kár.” – vélekedem
magam is. Kár, hogy nem tudok táncolni,
tvisztet meg senki sem jár. Kár, hogy most
jössz kislány, kár hogy ily vén vagyok már,
kár, hogy oly későn születtél, vagy én

A férfi az ablaknál állt. Mindig. Az ablaknál. A függöny mögött. Hátában érezte a szoba hidegét.
A szoba mindig hideg maradt, a legforróbb nyárban is, mert a szoba üres volt. A férfi mindig hideg maradt, a legforróbb nyárban is, mert a férfi üres volt. És magányos. Az ablaknál állt a legforróbb nyárban és legjegesebb télben is. A férfi az ablaknál állt, és azért állt az ablaknál, mert várt. Azért várt, mert a férfi mindig hideg maradt, a legforróbb nyárban is, mert hátában érezte a szoba hidegét.

- Alekszandr Puskin születésének 212. évfordulóján -

"Fare thee well, and if for ever
still for ever, fare thee well."
(Byron)

A sok forgolódásból, meg az óra egyre kitartóbb titákolásából arra következtetek, hogy sokat aludni ez éjjel sem fogok.
Keveset alszik hatvan felé az ember.
Fölkászálódom hát a nyomasztó ágyból, és varázstudományomhoz menekedem.
Jöjjetek szépen egykor élt lelkek, jöjjetek!
Szobám ajtaját kitárom, talán teát is főzök.
Talán.