Sáros fű,
az út menti köd
hideg nyelve alól
előszivárog az éj szeme,
s szétfolyik amerre látnék,
ha konok állam mellemre hajtva
nem az út gödreibe merülne
legyőzött tekintetem.
Felgyújtalak és rád döntöm a házat,
nincs bennem
alázat semmi a magamalázó
csikorgó
tegnapokért.
valaki érkezik
sír utána a távol
mit hoz magával
mit hagy ott magából
1.
FÁK
Milyen furcsa fák!
Tagadhatatlanul öngyötrő ívben
hullnak-kavarognak vissza az ágak,
védelmező elvárást rejtve
tökéletes spirálkarjaikba.
Fogj meg,
nem látok más utat,
fejemben
akarás csikorog,
zajok matematikája
alkotta szabálytalan
ismétlődések.
Két rövid vers
2003-ból