Jagos István Róbert alkotásai
Még akkor is
Ma minden olyan volt mint régen.
Kezed kezembe fektetve nézted
apró lábaid táncát, majd vakot játszva
kapaszkodtál belém.
A kilincs
A leszakadt kilincs porrá vált.
Hamvadó sikolya eret metszett
a lüktető homlok száraz pikkelyén,
melyből fekete szenny folyt vér helyett.
Bealkonyult.
Fáradt fények haldokolnak deszkák nyikorgó
rései között, mint szárnyuktól megfosztott
elárvult angyalok.
Meghalt a kikelet
Száradó toll vés kincseket,
fakuló lélekszilánkokat.
- Homályba rajzolt életem
tört maradékát.
Egyszer majd lent maradok
Egyszer majd lent maradok én is -
kövekkel és földdel fedve
férgek lakomájaként,
de addig még van néhány hajnalom,
hogy kakassal kukorékoljak
s villamosként csengessek,
vagy gépként zúgjak
ipartelepek fölött
hajtva a napot gondolatostorral,
Öleli fiát
Öleli fiát
Látszik, nincs fiad
s hiány, mely kínozná szíved.
Ostoba utadon
nem csak magadat viszed.
Jó étvágyat!
Jó étvágyat!
Képmutató lennék?
Csak mert naponta hívom a kisfiam?
Ugyan mit tud erről a „vak” és ura,
kinek nem volt még fia.
- Jó étvágyat! -
Szoknya mögül ugat a mersz
s ha kap egy sms-t,
szólni nem, csak nyafogni mer.
Látod
Látod…
óvatlan voltál.
Türelmet ölő szádban
már vízzé vált a bor,
s ha még nem is nyíltan,
de már növekszik a sor,
s kezekben nem csak penna lesz,
hanem fejedre ütő vádak.
Hajbóktizedesek csontszívű ledért hágnak.
reggel
reggel
falatnyi világ
zárt fogak között
résre hajlik az akarat
őrlődünk mi is
minden reggel
véres fogmosás alatt
