Ágak nélkül
Immár gyökér lettem,
vézna karjaimmal ások egyre mélyebbre
- a lélek is ott érzi jól magát -
s míg te papírkérgeiddel állod a sarat,
addig szív hasad
fent és lent egyaránt.
Mézeskalács
Délután öt felé járt. A szűkös sötét utcában csak egyvalaki sietett a kijárási tilalom ellenére is. Aprócska termet, olyan kilenc forma lehetett. Kezében néhány tojás, amit Mari nénitől kapott karácsonyra, és az anyja tudta nélkül el is ment érte.
Az vagyok!
Az vagyok, kit látni vélsz:
egy-hetvennégy-nullahárom-huszonhat
- őrült elmekivetülés.
Szenvtelen arc a temetésen,
síró férfi születéskor,
lelki szenny és
tucatjaira bomló gondolat.
Amikor gyerek fejjel
meséket hittem,
s két kezemmel
kantákat vittem,
nem gondoltam
milyen egy érzés,
mikor anyám okozza
a legnagyobb vérzést
szívemben és számban egyaránt.
Nekem ezt hozta titkon a mikulás.
Adjon az Isten szebb jövőt
Szép földemre szent esőt
Fejem fölé hűs tetőt
Két karomba szeretőt
Mint egykor...
Székek alatt bújva,
sátrat húzni a szoba közepén
- így játszanak most.
Porlepte vágyak apró szusszanásai
mint, pergamen rózsa az asztalon,
ringatják el ösztöneim.
morzsalék
maréknyi kincs-cafat
lapul korhadt zseb
rejtekén
elherdált emlékek
rozzant vázai