...a kis hazudós,
vágyba burkolt telhetetlen
méhecske,
mutatós matatással menetel(ne),
húzva - vonva ájulásig,
ha bírná szegény ipse!
Persze elment...
majd visszajött,
huncutul kacsintott;
és kezdte újra.
S már ujjait fonta,
nyakát szorítva -
menten markában tartva,
azt a kis... micsodát is?
Ha te nem lennél,
vajon meddig lennék én.
Lángolnék-e újra
a fény-táncoló napban.
mondja mind
ki sosem kémlelte
kútmélyről a napot
mert van
ami sosem változik.
hát hitvány akarok lenni
és pihekönnyű motozás a hajadban.
fogod – ne tudnád? –
vásznadba a szelet
viselkedsz továbbra is
önmagadként
Egymás szavába vágva,
megannyi tágra nyílt szemű gyerek,
zsoltárok szaladtak elébem,
a lombok napot szórtak,
s az aranyfoltos járdára hulló
százszínű trilla
kedvemre ült,
ha szóltál.
Hangulatok laza füzére
1.
Ujjaimmal játszik az éjszaka.
koromsötét nagyujj kíváncsian mered
vádol a mutató mellkasodra bök
tudsz-e igazán szeretni?
Középső ujjam nyújtózkodik
mint kamaszlány ébredés után
Gyűrűt forgat a gyűrűs
esztelen évek körtánca
félénk őz a kisujj
szégyenfoltok lampionja vigyáz
kéz a kézben...