Tegnap erősen tartottalak
Ma gyengéden óvlak.
Percelget a ma, még ölbe vesz.
Rám veti elnyűtt köntösét.
Megmásztam újra azt a dombot
huszonév után,
s csak álltam ott álomtalanul,
hátam az öreg szélmalomnak vetve,
olyan ismerős volt,
és mégis idegen.
Arc a maga
ráncaival,
rajta sok dombtalan év.
Lehet bűn ez imádat
..a pokol még kivár..
kötéltáncom bár végzetes
hogy szeretlek
abban
nincs határ
Felébredtem.
Vége a nyárnak,
mikor mindenki csupasz,
mint a héjától fosztott gyümölcs,
vége a nyárnak,
mikor a látszatok vívják
látványos harcuk a valóval.
Vasbányai Ferencnek szeretettel
(E sorok kézírásos változata a budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban olvasható)
tarkódon égtájak célkeresztje
gesztusok vetkőznek meztelenre
Mint egykor...
Székek alatt bújva,
sátrat húzni a szoba közepén
- így játszanak most.
Az rád, éj, jön este mi úgy fele,
ücsörögsz egy méreg drága
festmény alatt
dizájner lakásod csendje
visszhangzik
a bögrében