Tépett csókká pusztul az este.
Nem alszom.
Itt minden csak tüntető képzelet.
Nem találok egy pillanatot,
hiába turkálok emlékeimben.
Jelentés nélküli szavak közt őrlődöm.
Még egy utolsót szívok cigarettámból,
azután átölelem a csendet.
Magukba zárnak a falak.
Zaklatott, magányos,
langyos sejtelem tart még ébren.
Te voltál
ki egykor megálmodott
s váltam eképp valóra
de e való lett elméd hűtlen árulója..
Semmi sem történt,
csak esett az eső,
A kő eddig is ott volt kezedben
De még rejtegetted
Nem dobtad el
Valaki mindig hiányzik,
lehet, hogy végleg elment,
vagy csak éppen most
valahol máshol
markodba szorítod a telet
fagyvirágok ajkadon
szemed jegén korcsolyázom
hóvihart kavarsz arcomon
Feléd gravitálok..
benned, olykor kivüled rekedten
Anyámra gondolok.
Van egy hely távol,
Rég nem jártam ott,
Egyszer majd elmegyek,
Emlékeimmel visszaballagok
A tanyához - fogom kezed,
S Te szavaim hallgatod;
...