A vers meghallgatáshoz kattints ide!
hétbolygós világra
ölelem koronám
lombtalan
szikár remegéssel
halk rezdüléssel
héroszként ...
Te dalolsz, én hörgök,
kitépett torok vagyok,
minden korok istenbarma.
kiöntelek
fekete foltként
terjedsz a padlón
gitárja szólt
vele dalolt
dúdolt a múlt
tekila bum bum
tekila
tekila bum
Legvégéhez vö.:
Nemes Nagy Ágnes:
SZÉL
Szélesedõ oszlopközök.
Szél fúj be a szavak között.
Itt már kupola-fellegek.
Éggel tapasztott épület.
S a Semmi itt már ennyit ér,
mint házak közt a tér.
* * * * *