Volt valami különös
abban a nyomorult dobbanásban,
amit ma
szívem
kiküszködött,
amíg megkerestem
a fojtó sötétségben
gubbasztó egymagam.
mit mondok majd ha kérdi - anya
honnan jöttünk ki vagyok én merre tovább
lesz-e belőlem vadakat terelő juhász
Azok a csodálatos férfiak!
Így hívták őket. Így emlékeztek arra a maroknyi, bátor kalandorra, akik kezdetleges szerkezeteikkel meghódították a levegőt, valóra váltva az emberiség évezredes álmát: repülni, mint a madár! Ők voltak azok férfiak, akik törékeny lélekvesztőikkel felemelkedtek az ég kékjébe, és bebizonyították, hogy a levegőnél nehezebb tárgyakkal is a legyőzhetik a gravitációt.
A vonat döcög. Döcög. Döcög. Döcög.
Dodeskadenné szűkül a világ.
A vonat száguld. Száguld. Száguld. Száguld.
Porba hullnak megfakult imák.
A gyóntató
őszbe fullad a nyári éj
nyűgös szelek
veszik fel a műszakot
1
Minek tovább, ha nincs miért?
Ajkam fölrepedt és csorba a bögre —
Elgondolom, a hangya mint örül,
Ha az asztalról morzsa hull a földre.
Nem ismerem még lényed titkait,
S míg úgy tűnik: talán fontos vagyok,
Félek mi lesz; egyszer majd elvakít
A sors, ínség tör rám, vagy szép napok?
Arcodat magány törli - s ha minket
Megsebez; dühét, nyilait, szelét,
Küldi, hogy hizlalja félelmünket;
S vágyainkat mohón szakítsa szét.
Tetszel nekem, csillog a szemed - mint
Két fénylő csillag magával ragad,
Benne az igaz, s a szép felém int,
Csak engedd hozzám közelebb magad!
Ha mégsem, akkor sorsom végzetes:
Részem a szép, s igaz múlása lesz.
reped az ég felhők gyűlnek
nyitott könyvből dőlt betűknek
ne légy
vagy csak halkan