Se ég, se föld, se kárhozat
Lehet bűn ez imádat
..a pokol még kivár..
kötéltáncom bár végzetes
hogy szeretlek
abban
nincs határ
rigmusok a tanár úrnak
Vasbányai Ferencnek szeretettel
(E sorok kézírásos változata a budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban olvasható)
tarkódon égtájak célkeresztje
gesztusok vetkőznek meztelenre
A kutya (Szergej Jeszenyin versének fordítása)
Lehullt szirmait a hajnal,
fakó pirosan sírta el,
kunyhó mélyén hét suta kis
kölykét mosdatta, szedte fel
Momentum 1.
Felébredtem.
Vége a nyárnak,
mikor mindenki csupasz,
mint a héjától fosztott gyümölcs,
vége a nyárnak,
mikor a látszatok vívják
látványos harcuk a valóval.
Életkép
Első ránézésre olcsó kis presszónak mondaná a szemlélő a helyet, ha nem volna annyira jellegzetes összetételű a közönség, félreérthetetlen a két játékgép jelenléte, valamint a talponállókban szokásos könyöklő alkalmatosság – ha egyáltalán tud még bárki is talpon állni itt ezen napsütéses szombat késő délután.
Valami zsoltár
Oltár kellene vagy
valami kő, márvány,
egy asztal gyolcs alatt,
gyertyafényt füllentő
mirha szagú alkonyat.
Apokalipszis most
Zsefy Zsanettnek szeretettel
Nincs még elég a tankok mosolyából
A hernyótalpakon sikoltó félelemből
Golyókon süvítő halálból
Szögesdrót ketrecekből
Térdre rogyó templomokból
A romok halmazából