Te most éppen…
Te most éppen… (Gyárfás történtek – fragmentum)
https://artpresszo.hu/sites/default/files/Olga -.jpg
Gyárfás, ha lehet, kerülte a frivol nőket, inkább a szelíd, álmodozó szemű szőkék vonzották, mert a közelükben biztonságban érezte magát. Elképedve hallgatta Bea szavait, aki arra bíztatta, legyen bátor a nőkkel szemben
- A nők nem szeretik a szépelgő fiúkat. A rámenősök, a merészek tetszenek nekik.
- Ha leugrom a hídról, az tetszene? – kérdezte gúnyosan elhúzva a szavakat Gyárfás.
- Nem vagy normális! De tudom, hogy mi hiányzik neked!
- Na, ne mondd!
Útkeresés
Elromlott a világ,
kinyílt egy régi
szelence,
szél fújja porát...
Jobbért sírunk
mind!
Milliók várják
a csodát.
Most nincs
megváltás.
Tudod az utat...
Taposd
- magadnak!
Lyukasóra
https://artpresszo.hu/sites/default/files/regény_35554.jpg
Mindig meséltem a lyukasórákon.
Cyber szerelem
Cyber szerelem
— Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak.
Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber vállán családi problémáiról. Alig néhány hónapja a felesége jelezte, hogy megismerkedett egy férfival és a szeretője lett.
HERVADÓ SZÉPSÉG hallgatag barnájában az estének
(saját fotó)
miközben fénytelen csendben elcsitult
végtelen útján a néma Hallgatás
hol az Elengedés lassan oszlik szét
kialvatlan ráncaiba bújva
a Ringatás öblében a szenvedés
kopott halmai lépteink nyomán
bennünk árkot vésett a Vágyakozás
csendben ültünk a feledés fogatán
ami éjjeli Alkudozás csupán
párájából lehull az est kendője
s a Derengés lenge fátyla befed
Az utolsó fázis
Az előtte cikázó jégmadár kék villanása néhány pillanatra elterelte a figyelmét. Horgászbot a kézben, az úszódugó mozdulatlan várt a ránc nélküli vízen, a tavirózsák közelében. Bogarak cikáztak a levegőben, méhek részegeskedtek apró színes virágokon, és távolabb locsogó vadkacsák mosakodtak.
Kellemes, tóparti nyári délután volt. Szeme sarkából vette észre a dugó borzongását. Majd újra semmi. Mozdulatlanná dermedt.
A padlàs
Egy egészen másik világot talált a padláson. A padlásablakok szűrte nappali fény titokzatos hangulatot varázsolt. A nyitva maradt lépcsőajtón keresztül látta a délutáni napfényben fürdő konyha egy részét míg ő a félhomályban maradt a tető alatt.
Meleg kárpitozta a levegőt.
A poros gerendákról csüngő pókhálók, mint könnyű szellemujjak cirógatták arcát.
Egy háromágú lámpa izzó nélkül várakozott az egyik sarokban poros hamutartó asztalkával. Elmúlt téli estékről álmodozott mikor lágy fénye árasztotta el a homályt s körülötte zajlott az élet?