'Határmezsgyén
Nézem a kezem, csodálkozom,
ujjaim közt az idő, mint a tegnap
- hogy szalad...
Félúton, élet és halál között
téblábolok. Mindig a célt
kerestem, fut előlem.
Régi, kopott saru a kezemben, vajon
ki mondja meg bárkinek mikor csillan
majd egy lefutó fény, az ég peremén...
Addig pedig az úton járni kell.
Emelt fővel. Szeretni az életet,
akkor is, - ha ott távol, háborúban -
mindent porig égetett.
álmodik a csend
távol még álmodik a csend
kialvatlan ráncaiba
bújtatva köd párát lehel
és harmatot szitál az ég
lehullt az este kendője
pár eltévedt csepp fényei
halványan terültek fölénk
mint meg nem valósult régi
álmaink látomása, hol
elsuhanó éjszakáink
a derengés lenge fátyla
alatt szővik az ébredést
Talàlkozàs
Találkozás
Georgenak néhány napja látomásai voltak. Persze nem hallott hangokat, mint Bernadette Soubirou, de látott. Lehet, hogy elképzelte, hogy látott valamit. Egy elsurranó árnyékot a szeme sarkából, de mikor fejét elfordította, semmi nem talált.
A sodrás illata
Horváth Márta rajza
Csak a testem remeg, ahogy jajgat
lelkem - morajától hangos hajnalon,
átfénylő tüzes virágot hajtogat.
Sejtjeim koldus-öledben hagyom,
mint hű szeretőket, hogy lázam oltván,
részegítsen, öleljen tovább - nagyon.
Egy kis kenyérre való
https://artpresszo.hu/sites/default/files/toló - kerekes_blue k...jpg
Szembe jött velem az asszony a szomszéd Kis utcából, s köszönésképpen felém bólintott. Szinte felkiáltottam a meglepetéstől – tisztán, rendesen volt öltözve, majdnem elegánsan.
- Mi gondod vele? - kérdezte a nejem.
- Hát, ismerem régről és csak…
Csak, csak!
Felködlik egy kép előttem, ahogy könyörgő szemekkel megállt előttem a koszos ruhába öltözött ember. Elég kellemetlen szél fújt, és a hó is pilinkázott, kékes-vörösre fázott kezeit kinyújtva közeledett.
- Adjon egy kis kenyérre valót! Csak pár forintot.
Adagio dolente
https://artpresszo.hu/sites/default/files/Girtai _Trio_2023-06-05_12-14-12-514.jpg
A zenekar valami modern darabot játszott, de én nem bírtam végig hallgatni. A hegedő és a kürt belekezdtek egy különös duettbe … és „éles hangon felsüvített a zuhanó bomba. Pont a fejem felett. Vííí! Bumm!” – Befogtam a fülem, ne halljam és kimentem a teremből. Addig bolyongtam süketen, kezemet a füleimre szorítva a Kultúrpalota folyosóin, amig a feleségem rám talált és nyugtató szavakat duruzsolva le nem ültetett egy padra.
Soha többet ilyen koncert!
A jelen romjain
- theodor emlékének ajánlva
„Nem érzed-é, hogy az ég büntetése / Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül, / A város pusztul, durva idegen nép / Tiporja el arany vetésidet, / Szétbomlik a rend, senki sem parancsol / S szót nem fogad.”*
Sötét felhők gyülekeznek Európa egén –
„El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,